SHARE

A fiatal, kínai fotós lány lemondott a világ nyüzsgéséről, hogy magányos erdei hajlékába kövesse szívének sóvárgását.

A kínai civilizáció egyik bölcsőjében, a kínai piramisoktól nem messze, az üveghegyen is túl, Senhszi tartományának varázslatos Zhongnan hegyeiben, ahol Lao-ce átadta Az Út és Erény könyvét, a mai napig számos taoista remete vesz menedéket, mint ahogy ez már a kezdetek óta szokás arra felé. Ezen a misztikus tájon, 2014-ben találta meg boldogságát a fotózással foglalatoskodó Zhao Yuanxiang, művésznevén Xiangzi is. Életét úgy alakította, hogy az év egyik részében az erdei kunyhójában él, 1-2 hónapot pedig utazik és fotósként dolgozik. A hegyekben készített fényképei nagy sikert aratnak az interneten is.

Xiangzi erdei kunyhója egy egyszerű, földszintes kis ház, melyet a környező növények, fák és patakok védelmezően ölelnek körbe. A környéken nincs áramszolgáltatás, internet és csatornás víz sem, de mindez nem gátja Xiangzi madárdalos, erdei boldogságának. A lány a környéket fotózza, majd vad növényekből, gyümölcsösökből gyűjt eledelt magának, elvégzi a ház és a kert körüli munkákat, olvas, barangol.

Amikor elindul nyugalmas és csendes menedékéből a város felé, rendszerint már indulás előtt honvágy gyötri a kunyhója és a hegyek csendje iránt. A város zajossága, szennyezettsége nem az ő világa. Számára a hegyi élet nem csak a friss levegőt jelenti, hanem inkább szellemi gyakorlatot, melyben a belső békéjét, boldogságát és inspirációit leli meg.

Mielőtt az erdőben kezdett élni, az élete nyugtalanabb volt, de amikor első alkalommal a Zhongnan hegyei közt járt, megérintette az a csontig hatoló derű és nyugalom, ami miatt úgy döntött, hogy ott akar letelepedni. Manapság Xiangzi leginkább a kunyhójában vagy a közeli falvakban lelhető fel, kivéve azokat az eseteket, amikor távoli helyeken kell fényképeket készítenie, valami speciálisat kell vásárolnia a városban, vagy Shanxi tartományban élő családját látogatja meg. Hazatérésekor két kutyája szőrös, meleg fogadtatásában részesül, akiket a helyi falusiak neveltek fel.

Ezt az egyszerű és boldog életet betöréses esetek sújtják olykor, amikor a lány távol van kis házától. Egy alkalommal a tolvajok felfeszegették az ajtókat, ablakokat és mindent elvittek, tekintet nélkül arra, hogy azok a dolgok kis, vagy nagy értékűek voltak-e. A lány hazatérésekor darabjaiban találta kis menedékét és végtelen szomorúság tört rá, de hamarosan visszanyerte korábbi, békés lelkiállapotát és a következőképpen beszélt az esetről:

„A szerencsétlen történés miatt csökkent a függésem a tárgyakhoz, a kényelemhez és a dolgokhoz úgy általában, megtanított az elengedésre és elfogadni, hogy semmi nem a miénk, csak egy ideig megőrzésre kapjuk a dolgokat.”

Az a fajta remeteélet, amit Xiangzi-hoz hasonlóan éltek az ősi időktől kezdve a hozzá hasonló emberek, a sokszínű és hatalmas kínai műveltség egyik alapvetése, sarokköve, ideálja. A kínai remeték inkább a belső világra összpontosítanak, mint az anyagi kényelemre. Miközben egyszerű és gyakran meglehetősen szegényes életet élnek a magányos hegyekben, néhányan rendkívüli képességeket és bölcsességet fejlesztettek ki a befelé fordulásból. Ilyenek voltak Jiang Ziya és Zhuge Liang, a kínai történelem két jól ismert stratégája is.

Manapság, a modern kínai korszakban az anyagiasság és a materializmus lett meghatározó és az egyre növekvő középosztály számára is elérhetővé vált a pénzzel megvehető fényűző kényelem, mégis egyre többen választják a békés és egyszerű életet, távol a városok nyüzsgő zsizsegésétől.

Számtalan kínai álmodozik arról, hogy örökre elhagyja a nagyvárost, ám még mindig kevesekben van meg az a fajta bátorság, ami ehhez szükséges. Míg a legtöbben haboznak lemondani a modern kényelemről, a 25 éves Xiangzi nem hezitált ezen.

17 éves korában úgy döntött, hogy nem akar a felsőoktatásban tanulni, mert a szülei olyan erős nyomás alá helyezték őt, hogy elvették ettől a kedvét. A fényképezés iránt érdeklődő Xiangzi számos elutasítás után asszisztensként talált munkát szülővárosában, Taiyuanban, a Shanxi tartományban található fotóstúdióban. Szülei kifogásolták a döntését, mivel úgy érezték, hogy a fotós munka egy nő számára nem alkalmas és megalázó. Harcoltak lányukkal és azzal is megfenyegették, hogy nem engedik többé haza, de a lány ragaszkodott a döntéséhez. Nem gondolták, hogy képes ellátni magát, hisz korábban abszolút nem volt semmi tapasztalata a fényképezés területén.

Bebizonyította, hogy a szülei tévedtek. Pár tapasztalat megszerzése után 18 éves korában Pekingbe ment, ahol fotósként végzett munkája pénzügyi szempontból függetlenné tette. A következő évben Shenzhenbe költözött és egy meglehetősen nagy stúdióban kapott munkát. Úgy tűnt, hogy minden jól megy, sőt a szülei is kezdték elfogadni döntését, de Xiangzi ismét úgy érezte, hogy újabb változásra van szüksége.

“Minden nap ugyanazt fényképeztem és mindenki hasonlóan nézett ki. Már szinte fájt az egész. Számomra mindenkinek megvan a saját története és a képeknek lélekkel kell bírniuk, nem sablonok szerint megszerkesztetteknek.” -mondta Xiangzi.

Fél évvel később abbahagyta a jól fizető munkáját és Yunnan tartományba helyezte át életét, ahol két hónapig maradt és azzal foglalkozott, amihez kedve volt.

“Első alkalommal jöttem rá, hogy lehetek szabad és hogyan követhetem a szívemet. Elkezdtem mélyebben gondolkodni.” -mondta Xiangzi.

20 éves korában bebarangolta az országot és saját stílusának megfelelően fényképezett. Hamarosan több netes platform felfigyelt rá és lehetőségeket adtak számára. A következő három évben Kína több mint felét és számos más országot bejárt kamerával a kezében.

Egy barátjával a Zhongnan hegységben tett, 2013-os utazása során megfogalmazódott benne vágyálma, hogy a természet közelében éljen. Életszeretete és bátorsága segítségével lemondott addigi tervéről, hogy saját stúdiót nyisson Pekingben és úgy döntött, hogy otthona a hegyekben lesz.

“Rengeteget aggódtam. Két napon át gondolkodtam, mielőtt meghoztam a végső döntést” – mondta.

Xiangzi fél évet lakott a hegyekben, mielőtt megtalálta jelenlegi kunyhóját. Bár a házacska a hagyományos teaasztallal és ülőpárnákkal meglehetősen takarosnak és hangulatosnak tűnik jelenleg, a hely egy romhalmaz volt a kezdetekben és tele volt rothadó avarral, amikor először látta. Tapasztalatok nélkül vágott bele az erdei életbe és csodálatos dolognak tartja, hogy ehhez képest egyáltalán életben maradt és sikerült gyökeret vernie. Az első két hónapban csak a koszt vakarta. Szinte mindent maga javított meg, barátok segítségét csak akkor kérte, ha nagyobb feladatok voltak, például nehéz tárgyak mozgatásához, amit egyedül nem tudott megcsinálni. A sötétségtől való félelmét is le kellett küzdenie, hisz fiatal nőként kellett élnie, egyedül a hegyekben.

Miközben ilyen komoly kihívásokkal kellett szembe néznie, sokszor megdöbbent az interneten a személye körül kialakult viták miatt. Számosan csodálták egyedi életmódját, azonban kritizálói is akadtak, akik azt találgatták, hogy vajon mit követhetett el, hogy kimenekült a társadalomból, mások meg aggódtak, hogy esetleg nincs tudatában annak, hogy milyen veszélyes amit csinál.

“A többiek saját mércéjük szerint ítélnek meg. Látva a rosszindulatú szavakat, először szomorú voltam, többször is sírtam, hogy félreértenek engem, de már túl vagyok rajta. Nem a viták hatása alapján építem fel az életemet” -mondta Xiangzi.

Noha Xiangzi nem ejt túl sok szót a hegyi élet nehézségeiről, figyelmezteti a hasonló álmokkal rendelkező embereket, hogy sok, kemény próbatétellel kell majd szembenézniük, pontosan tisztában kell lenniük a bevételeikkel, kiadásaikkal és nem szabad belevágni felkészületlenül egy ilyen kockázatos kalandba.

“Láttam, hogy sokan izgatottan érkeznek ide, de néhány nap múlva elkeseredetten mennek el. Itt semmit nem tudnak megvásárolni, hiába van pénzük és lelkileg képesnek kell lenniük arra, hogy elviseljék az élet magányát és egyszerűségét.”

Xiangzi egy könyvet szeretne kiadni a Zhongnan hegységben eltöltött életéről, valamint utazásai történetéről.

“Emberek ezrei írtak nekem arról, hogy változtatni akarnak, de nincs bátorságuk. Remélem, hogy könyvem ösztönözheti majd őket.” -mondta Xiangzi.

Ebben a kisfilmben bepillanthatunk Xiangzi rejtett királyságába:

https://youtu.be/-Xqj0mp_lO4

Források:

http://www.globaltimes.cn/content/931038.shtml

http://www.womenofchina.cn/html/people/artists/15052354-1.htm

http://www.womenofchina.cn/womenofchina/html1/people/artists/1505/2354-1.htm

http://www.blog.chinadaily.com.cn/home.php?mod=space&uid=1123562&do=blog&id=29434

Képek:

http://www.globaltimes.cn/galleries/137.html

 

LEAVE A REPLY